A tudatosság fokozatai 6. rész
A hamis személyiség, azaz az Egó
Szokványos állapotában az ember én-ekből álló tömeg. Amikor elhatározza, hogy elkezd dolgozni magán akkor megjelenik egy megfigyelő én. Ha ez is megvan akkor alakul ki a helyettes intéző aki már képes irányítani bizonyos számú én-t. A következő az intéző, aki már az összes én-t irányítja.
A végső állapot pedig a mesteré aki rendelkezik időtesttel és átlátja a múltat és a jövőt.
Azt hiszik, hogy önök beszélnek, de valójában az csak egy kis részük. Kik tehát önök? Tanulmányozzák azokat a dolgokat amiket kifejezetten szeretnek. Ha valamit a gyerekkoruktól kezdve egész életük során szerettek akkor meg fogják látni, hogy egy adott személyiség épült e dolog köré.
Sok mindent kedvelhetnek, de őszintén csak néhány dolgot szerethetnek. Hogyan állapíthatják tehát meg, hogy melyik személyiség valódi és melyik képzelt? Az élet próbára teszi őket. Valamiről azt gondolják, hogy nagyon szeretik és alkalom adódik, hogy élvezhetnék ezt a dolgot, de előfordul, hogy mégsem okoz örömöt. Tehát csak képzelték, hogy szeretik.
Az ember fejlődése a mágneses központ kialakulásával kezdődik.
Amikor a mágneses központ átalakul helyettes intézővé, az ember meghoz bizonyos döntéseket, megfogalmaz egy célt és felvállal egyfajta munkát. Eldől tehát, hogy ki az aki hamis önökben. A hamis személyiség képtelen alkalmazkodni. Az tartja életben, hogy minden jellemvonását jogosnak ítélik meg. Folyamatosan megvédik és igazat adnak neki. Ez a helytelen gondolkodás.
Abban biztosak lehetnek, hogy az önmagukon végzett munka, az önismeret utáni vágy, a tudatosságért létrehozott küzdelem sohasem lehet GÉPIES, mert az igazi önismeret velejárója a fájdalom.
Az állandó én csak idővel alakul ki. Az összes képzelt én lassacskán eltűnik, a valódi pedig fokozatosan megerősödik főleg az önemlékezés által. De elő kell számára készíteniük a talajt. Addig képtelen növekedni amíg a negatív érzelmek, az azonosulás és hasonló dolgok teljesen beborítják.
Ha az ember az egyik dologgal foglalkozik önmagában egy másikat viszont elhanyagol, tehát a kezdetektől nincs tudomása arról, hogy ő több én-ből áll, tehát tévesen egységnek tekinti önmagát akkor a fejlődését ellehetetleníti.
Szinte minden rendszer a hamis személyiség erősítésére és a lelkiismeret ellen alapul.
Az ember ezekben szert tesz egyfajta erőre, de mindenképpen rossz eredményekre vezeti, mert a tudatosság kifejlesztése lehetetlenné válik. A hamis személyiség (Egó, azaz az őr-dög) mindent eltorzít. Az az én amelyik átveheti az irányítást, az a jövőbeni én-jeik közül kerül ki.
Azt hiszik, hogy van valódi én-jük de közben csak az egyikből a másikba vándorolnak, álarcokat cserélgetnek. A hamis személyiség (lásd Enneagram) nagyon cseles dolog, ellentmondó és összeegyeztethetetlen tulajdonságok jellemzik. Ez a hamis személyiség gyakran igen vonzó vagy szórakoztató lehet, ezért ha felveszik ellene a harcot, az emberek kevésbé fogják szeretni önöket, mert azt fogják mondani, hogy unalmassá váltak.
A hamis személyiség egy dologra képtelen: erőfeszítéseket tenni. Mindig mindent elkerül, azt választja amihez a legkevesebb erőfeszítés szükséges. Ez benne a csapda, ugyanis erőfeszítések nélkül tanulni és megváltozni is képtelenség.
Ha valaki elfelejt gondolkodni a hamis személyiségéről (az Egójáról) vagy képtelen megérteni, akkor csakis azt erősítheti, és képtelenség, hogy újat hozzon létre. Tehát a munka során először tartsák távol a hamis személyiséget (az Egót) majd pedig számolják fel.
De először mindig a hamisat kell tanulmányozniuk, mert az mindig jelen van egyenlőre.
Először meg kell ismerniük, hogy lássák mekkora részt birtokol az életükből. A hamis személyiség mindig én-nek tekinti magát, folyton magának tulajdonít sok képességet mint pl. az akarat és öntudatosság. Muszáj, hogy az ellenőrzésük alá kerüljön, különben állandóan akadályozni fogja a munkát. A hamis személyiséget (Egót) szét kell választaniuk igaz önvalójuktól. (Lásd Enneagram.)
A szétválasztásnak helyesen kell történnie.
Gyakran megtörténik az a hiba, hogy azt nevezik igazi énjüknek amit szeretnek önmagukban, és az önök szerint kellemetlen dolgokat nevezik meg hamisnak. Ez egyszerűen hazudozás, az ember önmagának hazudik aminél nincs rosszabb és a hamis személyiség bizonyosan cserben fogja hagyni a szükség pillanatában.
Ha céljuk a szabadság, ahhoz először meg kell érteniük, hogy saját maguk börtönében vannak.
A hamis személyiségük, az Egójuk rabjai. Ha már felismerik megnyilvánulásának veszélyét akkor megállíthatják. Egyenlőre napjuk 24 óráját uralja, de ahogy megtanulják felismerni egyre kevesebb teret fognak neki engedni.
Az Egó sok mindenből építkezik főként mások sugallatai alapján, sok ötletet kapnak arra vonatkozóan, hogy mit szeressenek és mit kerüljenek. Másokat utánoznak le, hogy vonzóak legyenek és csodálják önöket. Ha elkezdik a munkát a hamis személyiséghez tartozó összes kis én meg fog ijedni, mert ez a munka a halálukat jelenti. Ezek a jellemvonások mindig valamilyen gyengeségek és minden ilyen gyengeséggel önök energiát veszítenek.
Néhány esetben a negatív érzelmek elpusztításával az Egó összeomlik, mert nélkülük a létezése lehetetlen.
Ugyanakkor más esetekben (pl. enneagram 7) a hamis Egó jól működik a legkellemesebb érzelmekkel. Ezek a derűs álcák is rászednek bizonyos embereket.
Az összes negatív érzelem az Egóból származik. Az Egó azonosulás által nyilvánul meg. Az ember az önmagáról alkotott képzeletbeli képpel azonosul.
Ugyanez a helyzet a hazudozással, mert azonosulás nélkül rosszul hazudnának, mert az túl gyengére sikerülne és hiteltelen lenne. Tehát először önmagukat csapják be aztán másokat.
Az Egó tanulmányozása az önemlékezés egyik leggyorsabb módszere. Lásd Enneagram.
Minél jobban ismerik az Egójukat annál többet fognak emlékezni önmagukra. Az Egó kerüli a szembesülést a valósággal, vannak emberek akiket annyira ural, hogy ha bele is fognak az öntanulmányozásba akkor is felhagynak vele és kitalálnak valamilyen mentséget, hogy miért képtelenek folytatni. Ha viszont valakinek van elég energiája az azt mutatja, hogy valami más is van benne.
Minden nap dolgozniuk kell magukon, minden nap saját maguk előtt tesznek vizsgát.
Minden gonosz az Egóban él és ez okozza a legtöbb érzelmi szenvedést. De megtanulhatják felismerni és felhasználni ezt a szenvedést és akkor segíteni fog emlékezni önmagunkra. Az ember vagy saját GÉPIES gyengeségétől szenved vagy a szerettei gyengeségétől. A lényeg, hogy észrevegyék mennyi képzelődés van a szenvedéseikben, mert egy téves képet alakítottak ki önmagukról amit valódi jellemvonásokkal ruháztak fel. Így a szenvedésük valótlanságokon alapul.
Az Egó mindig mindent jobban tud és ha valami olyat tesz amit szeret azt mindig meg is indokolja. Ebben rejlik a veszély. Az embernek az általános törvények megértése mellett meg kell találnia a sajátosan rá jellemző tulajdonságokat, lásd Enneagram.
A fő jellemvonás jelenti a legnagyobb gyengeségüket.
Az ember nehezen fogadja el azt amit valaki más mutat meg neki, pedig sokszor annyira nyilvánvaló, hogy lehetetlen letagadni, de a lökhárítók segítségével az ember újra és újra elfelejtheti saját magát. A hétköznapi emberek is változnak, egyre GÉPIESEBBÉ, egyre szűkebb látókörűvé, merevebbé válnak.
Ha már észrevesznek egy bizonyos tendenciát magukban akkor határozhatják el, hogy többé azt próbálják elkerülni. Az Egó a legtöbb esetben egy tengely körül forog amit a félelme irányít, ez a fő jellemvonása lesz az, amitől az Egó legjobban fél.
A szerepeik változhatnak attól függően, hogy kinek a társaságában vannak de a jellemvonásaik ugyanazok maradnak. Úgy küzdhetnek a legjobban ha tesznek valami olyat amit az Egójuk utál. Ha ezt rendszeresen megteszik azzal felingerelik így egyre nyíltabban fog megmutatkozni, ergó már kétségeik sem lesznek felőle.
Tudniuk kell, hogy mi az amit különösen kerülnek. Fejlődésük csakis az Egó rovására mehet végbe, mert a hamis személyiség és a mágneses központ egyidejű megjelenése lehetetlen. Amikor működik a mágneses központjuk az Egó néha eltűnik fél-egy órára akár egy napra is, majd visszatér és marad egy álló hétig.
Amikor a hamis személyiség egy rövid időre eltűnik, az én megerősödik. Az állandó én viszont nagyon intenzív munkát igényel, ha viszont egyszer már megtapasztalták milyen amikor jelen van sok dolog bizonyossággá válik amit most még csak gyanítanak. Minden változáshoz idő kell. Az Egó aktivitásának idejét korlátozzák.
A céljuk, hogy eggyé váljanak, rendelkezzenek állandó énnel, de a munka elején először egyre megosztottabbnak látják majd magukat, hogy lássák milyen messze állnak az egységtől. Tudni annyit jelent, ismerni az egészet.
