A tudatosság fokozatai 4. rész

A tudatosság fokozatai 4. rész

 

Önemlékezés

 

Amikor megpróbál tudatában lenni önmagának és egy pillanatra tudatossá válik valóban megláthatja az embereket úgy, ahogyan eddig sosem látta őket. Ha fenn tudná tartani ezt a tudatosságot 10 percig akkor sok megdöbbentő dolgot látna.

A tudatosságot meg kell figyelni, mert az állandóan más-más szinten van.

Az önemlékezés valódi jelentése azonban csak erős érzelmi állapotokban érthető meg. Ehhez nagyon magas érzelmi energia szükséges. Hogy egyéni szinteken kinek mennyi érzelmi energiája van az kiderül a Pszichogenetikai elemzésből.

Önemlékezésnél az elme megedzéséről van szó, meg kell tanulniuk másképpen gondolkozni. Általában olyan dolgokon gondolkoznak amikhez semmi közük. (Kapcsolják ki a híradástechnikai eszközeiket.)

Az önemlékezés az akarat egy pillanatát jelenti, de csak akkor csinálják amikor tudják hogy valami rosszat tesznek. 

Először is meg kell szabadulni az összes gondolattól ami az útjukban áll. Ha képtelenek irányítani a gondolataikat akkor képtelenek továbblépni. Látniuk kell, hogy mikor hibáznak. Ha erre képtelenek akkor még hozzá sem láttak a munkához.

Mi áll az útjukban legtöbbször?

Negativitás, lustaság vagy a félelem valamilyen formája. Az önemlékezés erőfeszítést igényel, de ha megteszik akkor a tudatosság pillanatai gyakrabban fognak megjelenni és hosszabb ideig maradnak.

A figyelem egyidejűleg kétfelé irányul: önmagukra és arra amit figyelnek. Ez a kettős figyelem olyan gondolkodásmódot jelent ami a tudatosság egy magasabb állapotának felel meg.

Megtanulnak gondolkodni és azt is eldönthetik, hogy min gondolkozzanak. A figyelmet a tudatosság alapfokának tekinthetjük.

Jelen helyzetükben a magasabb tudati állapotok tartós fenntartása lehetetlen, mivel nincsen az ezek fenntartásához szükséges energiájuk. Próbálják csak megállítani a gondolataikat. Mennyi ideig képesek rá? Szinte semeddig.

Az önemlékezéshez a lehető legjobb működés szükséges, tehát minél több központ vesz benne részt annál jobbak lesznek az eredmények. De ez kivitelezhetetlen lassú és gyenge működés mellett. Ha viszont az összes központot bevonják bármi lehetséges. Tegyék rendszeres gyakorlattá, hogy emlékezni próbálnak önmagukra, ha lehet a nap ugyanazon időpontjában és próbálják rendszeresen megállítani a gondolataikat. Mondják magukban: most gondolatok nélkül létezem. Higgyék el nagyon nehéz.

Az önemlékezés és a gondolatok megállítása két különböző dolog.

Önemlékezéskor előhívnak egy felismerést, hogy bizony alszanak. A gondolatok megállításával pedig megfelelő légkört alakítanak ki az önemlékezés számára. A kettő tehát különbözik, viszont ugyanarra az eredményre vezetnek. Például zongorázás közben arra gondolt, hogy „én vagyok” és elfelejtett játszani. Ez azért történt, mert tudatosság helyett az önemlékezésről gondolkodott. Ekkor az egyik központ beavatkozott egy másik működésébe. Az igazi önemlékezés azonban engedi a központok működését.

Önemlékezéskor az ember látja a hibáit.

Ha egy nagyon intenzív érzelem megjelenésének a pillanatában elég erősen próbálnak emlékezni önmagukra, ha az érzelmi stressz megfelelően erős akkor az bizonyos nyomot hagy, ami a későbbiekben megkönnyíti az önemlékezést. Ilyenkor mintha látnák magukat egy tükörben. Ha tudatossá válnak olyasmiket fognak meglátni amiket korábban sohasem.

Ha 15 percig meg tudnák őrizni a tudatosságukat az egész világ képe megváltozna. De erre csak rendkívül erős érzelem segítségével képes az ember.

Létre kell hozni valamit aminek a hatására érzelmi állapotba kerülnek, szükség van az érzelmi központ segítségére. Azért elégtelen az érzelmi központjuk működése, mert az energiáikat azonosulásra, negatív érzelmekre, kritikus hozzáállásra, hazudozásra pazarolják el.

Az önemlékezés sosem válhat szertartásossá. Ha azzá válik akkor az mély alvást jelent.

A tudatosság erő és erő csakis az akadályok leküzdésével fejleszthető ki. Csakis két dolog fejleszthető az emberben, a tudatosság és az akarat.

Ezt a két dolgot kizárt, hogy megkapják másoktól, ezt csak saját maguk erőfeszítései árán szerezhetik meg. Ezekért viszont fizetni kell. Ha a negatív érzelmek megjelennek, akkor az önemlékezés lehetetlenné válik. Át kell venniük az irányítást a GÉPIESSÉG felett. Ez az ár.

A felébredés ideje az egyén munkájától függ. A teljes felébredés hatalmas változás, mert új pszichikai funkciók megszerzését jelenti. 

Önmagában a tanulás nagyon kevés, mert az ember csak úgy változhat meg ha alkalmazza a megszerzett tudását. Az önemlékezésnél semmi sem automatikus, minden pillanat erőfeszítés.

 

Azonosulás

 

Az azonosulás hiánya más mint a közönyösség. Az azonosulás egy bizonyos állapot amelyben az embert a dolgok uralják. Az azonosulás azt jelenti, hogy az ember elveszíti önmagát.

Sok minden amit külső dolognak tulajdonítanak valójában önökben van. Ilyen például a félelem.

Ha a félelem állapotában vannak félhetnek pl. egy labdától is. Ezek már kóros állapotok. Az ember először elkezd félni majd kiválasztja, hogy mitől féljen. Az azonosulás mély alvást jelent. Mennyit érthet meg valaki aki mélyen alszik? A kifejezés képletesen vett értelmében.

Az azonosulás és az együttérzés különbsége, hogy az azonosulás általában negatív érzelemmel végződik.

Egyszerre rengeteg dologgal lehet azonosulni, ezért folyamatosan figyelniük kell. Ha megpillantanak egy ilyen dolgot az olyan nevetségesnek fog tűnni, hogy azonnal kikerülnek belőle. Mások azonosulását mindig nevetségesnek tartják így a sajátjuk is azzá válhat.

A nevetés hasznos dolog ilyen szempontból, már ha képesek önmagukon nevetni. De ha aludni szeretnének akkor nyugodtan azonosuljanak. Az azonosulás önöket irányítja, az összpontosítás viszont irányított cselekedet.

Az azonosulás nélküli élet a felébredés egyik fontos mozzanata, de csak harc árán szabadulhatnak meg tőle.

Vegyük például azokat a dolgokat amiket szeretnek vagy utálnak. Ezek mind azonosulást jelentenek, különösen amiket utálnak. Az azonosulás mértéke azonban változó, ezért csak akkor vehetik észre ha a szokásosnál gyengébb vagy erősebb.

Amikor azonosulnak vagy negatív érzelmeik vannak, akkor rosszul használják fel az energiájukat és ezek nyitott csapok melyeken keresztül elfolyik az energiájuk.

Ha a megfelelő pillanatban tudják, hogy hogyan kerüljék el az azonosulást akkor rengeteg energiájuk megmarad. A tudatosság és az azonosulás kizárja egymást. A reakció azonosulás következménye, de az embereknek van néhány azonosulása amit nehéz feladni. Az egyik dolog viszont kizárja a másikat.

A világtól félrevonultan bizonyosan könnyebb eredményeket elérni ,de ahogy visszatérnek a mindennapokba képtelenek lesznek fenntartani az elért eredményeket, ezért ez egy mellőzhető megoldás.

Ha már eleve a megszokott körülményei között dolgozik saját magán, az így elért fejlődést bármilyen körülmények között meg fogja tudni tartani.

Az azonosulás tanulmányozása és a vele való küzdelem hatásos fegyvernek bizonyul a negatív érzelmek elleni harcban. Állítsák meg a negatív képzelődést. Ez a legfontosabb dolog az önemlékezéshez.

 

Igazodás

 

A külső igazodás nagyon fontos az önemlékezéshez. Ez az azonosulás elleni küzdelem. A külső igazodás az, amikor az ember figyelembe vesz másokat és olyat tesz ami a másik embernek jó.

Ez azt jelenti, hogy áldozatot hoz és gondolkodva cselekszik. Tehát előbb gondolkodik majd utána cselekszik.

Többnyire meg tudják ítélni, hogy a másik ember milyen viselkedést részesítene előnyben és ha önöknek mindegy, akkor legyen az amit a másik ember szeretne. Akkor lesz más a helyzet amikor önöknek azonban már kevésbé mindegy.

Ha átgázolnak másokon az a belső igazodás. Amikor úgy érzik, hogy keveset kapnak az emberektől, számon tartják a „tartozásaikat”, mindig becsapva és alul fizetve érzik magukat. A belső igazodást ezért kerülni kell. Belső igazodással rossz benyomást érnek el.

A belső igazodás GÉPIES, tehát alvás. Ugyanaz, mint az azonosulás. A belső igazodást mindig megindokolják. Az ok mindig a másik ember…de valójában pedig „az ok én vagyok”.

 

Megértés

 

Mindenki csak annyira érthet meg másokat amennyire önmagát megérti.

Amikor az emberben először merül fel kétség a megértését illetően, az azt jelenti, hogy a megértése már elért egy bizonyos szintet. Minél nagyobb a megértésük annál eredményesebb lesz a munkájuk. A megértéseikkel emlékeznek önmagukra. Mindenkinek meg kell találnia a saját akadályait, látnia kell, hogy mi gátolja őt a megértésben. Lásd Enneagram.

A megértés nélküli tudás pusztán szavakból áll, tehát keveset ér. Mi a megértés? A tudás egy darabkáját összekötni a tudás egy másik darabkájával. De a megértés szintje a létezés szintjétől függ. Úgy tűnhet, hogy az ember elegendő tudással rendelkezik, de mivel a különböző énjei sosem találkoznak össze, így lehetetlen egyesíteni amit külön külön tudnak. Ez jellemzi az alvó ember létezését.

Fontos tisztázni, hogy csak az a tudás értékes amit meg is értenek, s annak aki megérti a dolgokat nincs szüksége hitre. Valaminek a megértéséhez legalább 3 központ szükséges. Nagy dolgokat akarnak megérteni de vakok rá, hogy valójában a legegyszerűbb dolgokat sem tudják felfogni. Csak a gyakorlati alkalmazás mutatja meg, hogy vajon értenek e valamit.

Ha önök már értenek, sokkal több jelentést fognak felfedezni a szavakban. Hiszen pl. a szeretet szó feltétlenül mást fog jelenteni egy 1es és egy 5ös számú ember számára.

Az emberek a legmagasabb szinteken már egyformán értelmezik a dolgokat, mert amíg különbözően értelmezik addig mindannyian tévednek.

Abban az esetben kizárt megértésről beszélniük, ha valaminek csak egy részét értik meg. A megértés azt jelenti, hogy a részeket összekapcsolják az egésszel. Minél inkább összefüggenek egymással a dolgok annál jobb lesz a megértésük, már ha az összefüggések valóban helyesek.

A mély megértésekhez érzelmi energia szükséges. Lásd Pszichogenetikai elemzés. A megértés az önökben lévő legnagyobb erő ami megváltoztathatja önöket.