A tudatosság fokozatai 11. rész
Az irányítás
Minden egyes pillanatban adódnak olyan dolgok amiket irányíthatnának, de a lustaság, a tudás hiánya, a gyanakvás vagy valami más miatt ezt elmulasztják. Az összes nehézség amellyel az egyéni munkában szembetalálkozhatnak nagyjából három kategóriába sorolható.
Az első a negatív érzelmek, a második a képzelődés,főként a negatív képzelődés, a harmadik pedig a GÉPIES gondolkodás és GÉPIES beszéd. Amikor negatív érzelmekre bukkannak önmagukban meg kell érteniük, hogy a meglétük okait saját magukban kell keresniük, ahelyett, hogy másokat okolnának miattuk. Amikor erre ráébrednek, a meggyőződés mélységétől és a felismerés folytonosságától függően lassan az eredmények is megjelennek.
A nehézségek csak akkor tűnhetnek el vagy változhatnak meg, ha az emberek megváltoznak.
Tegyük fel, hogy jönne egy varázsló és eltüntetné az emberek összes nehézségét. Ezzel nagyon rossz szolgálatot tenne, mert ha minden jó lenne akkor az emberek miért vágynának a változásra?
Akinek a büszkeséggel gyűlik meg a baja, Jézus azt mondja ha az egyik arcunkat megütik fordítsuk oda a másikat is. Erre egy hétköznapi ember azt mondaná, hogy a büszkesége meggátolja.
Ha valaki képes erre az sok minden mást is jelent. Gyors felfogóképességet, az érzelmi és mozgási központ irányítását és így tovább. Ez már a felébredt ember szintje.
Az önfejlesztő munkában mindent fel lehet használni, az összes helytelen funkciót. Megtaníthatják magukat arra, hogy a negatív érzelmek az önemlékezés szükségességére emlékeztessék önöket. Sok érzelem a nézőpontoktól függ, ezek megváltoztatása viszont sok időt igényel, ahogy a nézőpontok megváltoztatása és újak kialakítása is sok időt vesz igénybe. Lökhárítókat kell elpusztítaniuk ami egy nagyon fájdalmas dolog. Szokásos körülményeik között a lökhárítók segítségével irányítják magukat, tehát ezeket fokozatosan kell letörni és ezzel egy időben létre kell hozni az akaratot. De mindig az azonosulás okozza a legnagyobb kárt. Az akinek a negatív érzelmekben található a súlypontja az épelméjűségét elveszítette és képtelen a fejlődésre. Először normálissá kell válnia.
Három kategóriába kell sorolnunk a negatív érzelmeket. Az első a hétköznapi érzelmek, a második amikkel csak ritkábban találkoznak, ilyen a gyanakvás és a sérelmek. A harmadik pedig a legritkábban előforduló nagyon intenzív érzelmek. Az érzelmeket és a negatív érzelmek kifejezését azonban tilos összekeverni. Amíg képtelenek megállítani a negatív érzelmek kifejezését addig semmit sem kezdhetnek magukkal az érzelmekkel.
A munka az egyik nézőpontból érzékenyebbé teszi az embert egy másik oldalról viszont nagyobb irányításhoz juttatja. Vegyék észre, hogy sok mindennel azonosulnak. A negatív érzelmek ennek csak egy részét teszik ki és önök valójában reggeltől estig egyik azonosulásból a másikba esnek. Ám ha képesek a megfelelő dolgokról gondolkodni akkor megfigyelhetnek dolgokat azonosulás nélkül is. Ellenkező esetben ha azonosultak, akkor a gondolkodás teljesen le fog állni és csak a szavakat fogják szokás szerűen ismételgetni.
Mégis miért tölti el jó érzéssel az embert ha utat enged a haragnak?
Először is mert megszokásból teszi, másodszor pedig mert ez könnyű.
A GÉPIESSÉG mindig azt az utat választja ahol a legkisebb ellenállásba ütközik, önöknek viszont az a dolguk, hogy azon a területen dolgozzanak ahol a legerősebb az ellenállás. Csak az ösztönös központ negatív érzelmei szükségesek, de ezek is vezethetnek képzelődéshez. Ha mondjuk valaki retteg a kígyóktól és bár olyan országban él ahol nincsenek kígyók de ő mégis retteg, az negatív képzelődés. A valódi okok önökben vannak, a külső okok csak látszólagosak.
Az emberek GÉPIESEK. Miért kellene más GÉPEK viselkedésének negatív érzelmeket kiváltania önökben? Másoknak nincs akkora hatalma önök fölött mint ahogyan gondolják, csak azért kerülnek a befolyások alá, mert azonosulnak. A küzdelmet az elmében kell elkezdeni. Keresniük kell egy sajátos módszert arra, hogy hogyan gondolkodhatnának helyesen egy adott nehézségről.
Tegyük fel, hogy olyasvalakivel kell találkozniuk aki irritálja önöket. Felbukkan az ingerültség. Hogyan fékezhetik meg? Először is tanulmányozni kell a gondolkodásukat. Vizsgálják meg milyen véleménnyel vannak erről az emberről. Lehet, hogy azt fogják látni, hogy gondolatban vitatkozni szoktak vele. Ha már helyesen gondolkodnak akkor a következő fog történni:
bár az érzelem sokkal gyorsabb a gondolatnál, azonban csak átmeneti dolog. A gondolatot azonban tartóssá lehet tenni, így amikor előugrik az érzelem akkor beleütközik ebbe a tartós gondolatba és megálljt parancsol, meggátolja tovább jutni és megnyilvánulni.
A negatív érzelmek mint például a félelem legyőzése energiát termel. Ez az energiafelhalmozás egyik legjobb módja. A fejlődés összes lehetősége a negatív érzelmek legyőzésében és átalakításában rejlik.
Szinte az összes jelenlegi érzelmük átalakítható a központok magasabb részeiben lévő érzelemmé, ehhez azonban először is megértés kell, másodszor meggyőződés arról, hogy igenis szükség van rá, harmadszor pedig az elhatározás, hogy megteszik. Csakis a negatív érzelmek miatt képtelenek feljutni a magasabb központokba. Elegendő energiájuk van, de az összeset kellemetlen dolgokra fordítják.
Az ingerlékenység az egyik legmélyebben gyökerező jellemvonásuk. Türelmesen elviselni mások kellemetlen megnyilvánulásait az egyik legnehezebb dolog a világon. A GÉPIESSÉGNEK ez az érzékelése azért vált át ingerültségbe, mert azonosulnak vele.
Az, hogy kényelemre vágynak életük egyik legfontosabb vonása. Mindent feláldoznak ennek a vágynak a kielégítése érdekében. A kényelem utáni vágynak hatalmas az ereje és minden erőfeszítés amit ellene tesznek nagyon fontos.
Az alvás a legkényelmesebb dolog, a felébredésre tett kísérletek viszont nagyon kényelmetlenek.
Nagyon gyakran a negatív érzelmek egy bizonyos mértékig felébresztik önöket, így megfigyelhetik őket. A kellemes dolgok iránt azonosulás nélkül is tudnak érdeklődést mutatni, a kellemetlen dolgok iránt azonban csak akkor ha azonosulnak.
Mindig a figyelem játsza a fény szerepét.
Sok olyan szükségtelen szenvedés van amit az ember képtelen feladni, de van néhány elkerülhetetlen és szükséges szenvedés amit el kell fogadnia ha kapni akar valamit. A valódi önmegismerésnél az embernek fel kell áldoznia az összes szükségtelen dolgot : a téves elméleteket, a fecsegést ,a képzelt szenvedést. A képzelt szenvedés a legfőbb akadály. A valódi szenvedés ha okkal történik talán szükséges, általa tudásra tehet szert az ember.
Mindenkinek van valamilyen szenvedése. Sokak számára a legfőbb negatív érzelem feladása az egész élet feladását jelentené. Amikor elhatározzák, hogy feladják a szenvedéseiket akkor szabaddá válnak, azonban amikor ténylegesen megpróbálják rájönnek, hogy a szenvedéseik már a szokásaikká váltak és bár gondolatban meghoznak egy döntést az érzelmeik változatlanok maradnak.
A szenvedés feláldozásában az értékek felismerése segíthet.
A fejlődés megnöveli a szenvedést egy bizonyos időre. Szenvedés nélkül a fejlődés lehetősége kizárt. Az élvezettől csak szenvedést kapnak. Szenvedéseik legtöbbjét az azonosulás élteti, ezért ha az azonosulás megszűnik a szenvedésük is eltűnik.
Ésszerűen gondolkozva be kell látniuk, hogy ha elkerülhetik a szenvedést akkor nincs értelme szenvedni.
A legnehezebb, ugyanakkor a leghatalmasabb erőt léthozó dolog, az önként vállalt szenvedés.
A fejlődésnek az a lényege, hogy létre kell hozni egy belső erőt, de szenvedés nélkül hogyan tehetnék próbára magukat? A boldogság és az elégedettség megvalósíthatatlan az alvásban.
Az ember egy kísérlet. Speciálisan a fejlődésre teremtették. Egy önfejlesztő lény.
Ahogy elkezdenek másképp gondolkodni, elkezdik másképp érzékelni a dolgokat. Csak a gondolataikat tudják irányítani.
Az észlelés főként a tudatosság állapotától függ.
Ha az ember elég hosszú időre felébredne sok olyan dolgot láthatna ami számára most még láthatatlan. Ehhez azonban tenni kell a gyakorlati életben. Azonosulásban azonban lehetetlen gondolkodni, következtetéseket levonni. Az azonosulás csökkenti az ember normális intellektuális képességét. Az emberek felfogóképességét a létezésük szintje határozza meg.
Az Igazságot csakis a magasabb központok működése által ismerhetik meg. Ahogy tudatosabbá válnak egyre több érzelmük lesz.
Ha emlékeznek önmagukra akkor tudnak meditálni, ellenkező esetben csak képzelődni fognak.
Az önemlékezés a gondolatok irányítását jelenti. A hit passzív dolog. Mindenről meg kell bizonyosodniuk, semmit sem szabad a hit alapján elfogadniuk.
Az önfejlesztő munkában a hit a gyengeség jele, mert azt jelenti, hogy megpróbálják megúszni a munkát, mert ahelyett,hogy valóban megismernék a dolgokat csak hinnének bennük. Csak az szolgálhat megfelelő alapul amit az ember maga igaznak talál. Ha ráébred az állapota milyenségére, akkor megpróbál majd kikerülni belőle. De ez tényeken és megfigyeléseken fog alapulni, sohasem hiten.
A valódi hit egy magasabb érzelem, ami a magasabb érzelmi központhoz tartozik. A valódi hit érzelem és tudás egyszerre.
A közönséges központokkal, önfejlesztő munka nélkül sohasem juthatnak el az Igazságig csak elméleteket gyárthatnak róla.
Meg kell érteniük, hogy a tudatosságuk állapota korlátozza a megismerési képességüket és a felfogóképességüket.
Csak akkor érthetnek meg egy dolgot ha megértenek egy másikat, a harmadikat pedig akkor ha megértették az első kettőt.
