A tudatosság fokozatai 10. rész

A tudatosság fokozatai 10. rész

 

A cselekedetek

 

Két cselekedet ugyanúgy különbözhet egymástól mint két tárgy. A szokványos gondolkodás egyformának tekinti a cselekedeteket, csupán annyi különbséget lát köztük, hogy eltérő céllal kezdődnek és más más eredményre vezetnek. Csak indítékokról, célokról és eredményekről gondolkodnak, de magukról a cselekedetekről kevésbé.

Az emberek egy adott célt szem előtt tartva fognak hozzá valamihez, de cselekedeteik jellegéből adódóan még véletlenül sem érhetik el ezt a célt. A célt össze kell hangolni a cselekedettel, máskülönben sosem fogják megszerezni amit akarnak. A cselekedeteknek különböző kategóriáik vannak. Hiába próbál valaki veréssel tanítani vagy fegyverekkel meggyőzni másokat. Ahhoz, hogy felépíthessenek egy házat minden egyes pillanatban erőfeszítést kell tenniük. Felépítik a házat majd berendezik. Tételezzük fel, hogy ezután fel akarják gyújtani. Ehhez csak egy égő gyufára és valami gyúlékonyra lesz szükségük.

Egy ház felépítése merőben más  jellegű cselekedetet igényel mint a felgyújtása. A felgyújtásnál egy kezdeti erőfeszítéssel meggyújtják a gyufát és onnantól az események erőfeszítés nélkül, automatikusan követik egymást.

Ha elgondolkoznak meg fogják érteni, hogy egy jó kép megfestése másmilyen energiát igényel, mint amit egy ház megépítésénél vagy felgyújtásánál alkalmaznak, itt már valami másra van szükség.

Azok a cselekvések amelyek esetében már az elején jelen vannak a negatív érzelmek azok mindig pusztító hatásúak.

Tudjuk, hogy a gyilkosság és a versírás két különböző cselekedet. A versíráshoz szükséges energiával lehetetlen elkövetni gyilkosságot. Bár nincsenek tudatában, de az összes különböző jellegű tevékenység adott gondolkodásmódot igényel. Ennek ellenére az szokott történni, hogy az emberek másképpen cselekednek mint ahogyan gondolkodnak. Mind a vita, mind az egyetértés a meggyőzés egyik módszere. Általában az azonosulás gátolja meg önöket abban, hogy lássák melyiket kellene alkalmazniuk. Ragadjanak meg egy pillanatot amikor a hamis személyiség, az Egó meg akar tenni vagy éppen el akar kerülni megtenni valamit és szálljanak szembe vele.

Amikor konfliktusba kerülnek vele önökön múlik, hogy miként cselekednek. Ha a hamis személyiség harcolni kezd akkor érzelmi vihar kerekedik. Mindent a súrlódáson keresztül kaphatnak meg. Akkor tudhatják, hogy elkezdtek önmagukon dolgozni, amikor érzik, hogy van egy olyan részük amiben megbízhatnak és van egy olyan amiben hiába is próbálnának. A megbízható rész teljes egészében az önfejlesztő munka eredményeként jön létre. A munka előtt csak egy üres hely volt, de ahogy az ember elkezd dolgozni valami elkezd megszilárdulni.

Az ember alkalmanként egy maszkkal az arcán jobban néz ki, mint amilyen valójában. Azt hitték ismerik önmagukat, most pedig azt látják, hogy csak a maszkokat ismerik, azok pedig változnak. Ha a hamis személyiség maszkja marad felül akkor semmit sem kaphatnak.

A különböző hangokkal kapcsolatban is megfigyelhetik, hogy az érzelmeiktől és az emberektől függően megváltozik. Az érzelmi központ hallja meg ezt a különbséget ha figyelnek rá.

Az igazi énjük az aki emlékszik a célra, aki dolgozni akar. A többi mind a hamis személyiség. Egy hétköznapi ember életében szinte mindent az Egó ural. Ha azonban valaki elkezd dolgozni önmagán és a mágneses központja növekedésnek indul akkor néha előfordul, hogy a hamis személyiség eltűnik 10-15 percre és lehetőséget ad a mágneses központnak megnyilvánulni. Az ember csak úgy dolgozhat az azonosuláson, ha különválasztja az ént a hamis személyiségtől. Ha képtelen felismerni a közöttük lévő különbséget akkor minden erőfeszítése csak a gyenge, hamis oldalt erősíti.

Amikor elég mély lesz az ember megértése akkor tenni fog valamit, képtelen lesz csak ülni és hagyni, hogy a dolgok maguktól történjenek.

Ha a megfelelő sorrendben kezdenek harcolni az akadályok ellen akkor jönnek az eredmények. Az ember fejlődése abban a pillanatban indul el amikor felismeri, hogy ő és az önmagáról alkotott képzeletbeli képe két különböző dolog. Amikor olyasvalakiről beszélünk aki sosem vesz részt önfejlesztő munkában, azt mondjuk, hogy nincs énje. Ha valaki már rendelkezik mágneses központtal az az „én” kiindulási pontja. Cselekedetei már követnek egy vonalat, ő már fejlődik.

Mindenkire jellemző egy-két-három fő gyengeség és mindenkinek vannak olyan lökhárítói amelyek különös fontossággal bírnak, mert szerepet játszanak az összes döntésben és abban ahogy felfogják a dolgokat.

Szerencsére ezeket meg lehet változtatni. A lökhárítók természetellenesek, utánzás által alakítják ki őket. A gyerekek utánozni kezdik a felnőtteket. Más lökhárítókat pedig készakarva az oktatás teremt meg. Mindenkinek sok jellemvonása van, de ezek közül kettő-három különösen fontos. Sajnálatos módon ez a fő gyengeségük. A gyengeség GÉPIESSÉGET jelent.

Szinte mindenben GÉPIESEK, de van egy - két dolog amire különösen vakok, hiszen nincs semmijük amivel észrevehetnék. Lásd Enneagram. Mindenkinél van két - három dolog amely kapcsán megszokta, hogy adott módon cselekedjen. Most kell azonban másképpen cselekedni.

Ha azt hiszik, hogy speciális és hosszadalmas munka nélkül felébredhetnek akkor becsapják önmagukat.

Amikor az ember már tudja, hogy mi bír rendkívüli fontossággal akkor vége a tétovázásnak. Ha kiragadnak egy napot az életükből és végigtekintenek rajta, meg fogják látni, hogy számos olyan dolgot tettek amit tudatosan már elkerültek volna.

Minél inkább újdonságként hatnak és váratlanok a dolgok annál jobban működnek. Csak a változásokra figyelnek fel. Valaminek folyamatosan fel kell ráznia az embert.

Bizonyos embereknek akik fel akarnak ébredni meg kell egyezniük egymás között abban, hogy amikor az egyikőjük elalszik akkor a másik felrázza. Az ilyen egyezség azonban őszinteséget követel, mert csak olyanok között jöhet létre akik tényleg fel akarnak ébredni és elkerülik a sértődöttséget ha valaki felrázza őket.

Ha azt hiszi kellemesen érzi magát akkor alszik. Ha viszont kényelmetlen helyzetet teremt az segít felébredni. A kellemesnek gondolt dolgok csak az alvást segítik.

Ha csak olyan pillanatokban emlékeznek önmagukra amikor egyedül vannak akkor mások társaságában hogyan fognak? Ha adott körülményekre korlátozzák magukat akkor veszíteni fognak. 

A legalkalmasabb időpont az önemlékezésre amikor a legnehezebb körülmények között találják magukat és akkor vannak a legnehezebb körülmények között amikor nincs választásuk, hogy egyedül lesznek e vagy sem.

Szert tehetnek filozófiai tudásra amikor nagyon általános ideákat ismernek meg, elméleti tudás amikor kiértékelik a dolgokat, gyakorlati tudás pedig amikor megfigyeléseket tesznek és kísérleteznek. Az önemlékezésre tett erőfeszítés bármelyik lehet.

Úgy tűnik azonban, hogy az objektív tudatosság nagyon is gyakorlati. A tett ugyanis mindig fontosabb mint a gondolkodás vagy a beszéd.

Természetesen gondolkodniuk is kell valamennyit, a gondolkodás azonban csak kiegészítő jellegű folyamat. Ha szabadok akarnak lenni, kevés csak gondolkozniuk róla, a gyakorlatban is meg kell tudniuk tenni azt amiről már helyesen gondolkodnak.  

Attól, hogy az ember elméjét nagy horderejű filozófiai problémák kötik le, a létezése még lehet nagyon alacsony szinten.

Egy nagyon jó szellemi képességgel született ember fejlődése gyorsabb e mint azé aki gyengébb szellemi képességgel rendelkezik? Annak ellenére, hogy valaki egy nagyszerű elme még alhat mélyen és lehet, hogy túl biztos a saját szellemi teljesítményében és túlságosan azonosul vele. (Lásd Pszichogenetika.) Így tehát az esze megállítja őt. Ez gyakran előfordul.

Sokszor az intellektuális fejlettség megakadályozza a tanulást, mert az ember túlságosan hajlamos a vitatkozásra és így tovább. Őket az azonosulás akadályozza meg a fejlődésben, hiszen zsenialitásuk valójában értelmetlen dolgokra irányul. Néha az ami az átlagos életben előny, az önmagukon végzett munkában hátrányt jelent. Az intellektus csak egy bizonyos pontig fejleszthető. Az igazi lehetőségek az érzelmi központban rejlenek. Sohasem szabad megfeledkezniük arról, hogy mit akarnak valójában kapni. Amikor az ember fel akar ébredni elkezdi észrevenni az akadályokat, meglátja mi tartja alvásban, rábukkan egy sereg GÉPIES funkcióra. A felesleges beszédre, a hazudozásra, a negatív érzelmekre és felismeri, hogy az egész élete GÉPIES funkciókból áll, melyek elveszik a lehetőséget a felébredés elől.

Meg kell érteniük, hogy először csak kellemetlen dolgokban lesz részük. Ahhoz, hogy kaphassanak valami kellemeset először képesnek kell lenniük elfogadni valami nagyon kellemetlent. Mi a kellemetlen? Az hogy fizetnünk kell. Persze kellemesebb ha a semmiért cserébe kapják a dolgokat, de azok a módszerek mély alvást jelentenek.

Önök mindenképpen fizetni fognak, méghozzá az Egójuk halálával.

Ha valami kellemetlent látnak csak becsukják a szemüket és már el is tűnik. De amikor feltámad a lelkiismeretük akkor már lehetetlen, hogy lecsukódjon a szemük. Csevegéssel és nevetgéléssel tölteni az időt az egyik LEGGÉPIESEBB dolog. Azt hiszik, hogy a felismerés és az elhatározás elég ahhoz, hogy megváltozzanak. A mával kell kezdeniük, a tegnapot már késő megváltoztatni. Változzanak ma és ennek eredményeként talán létrejön egy bizonyos változás holnap.

A kíváncsiság normális, ha elég erős ahhoz, hogy rávegye önöket a tanulásra. A megfelelő típusú kíváncsiság nagyon lényeges intellektuális érzelem. A kíváncsiság egy speciális érzelem, ami mindegyik központban megtalálható. A gondolati központban a tudás utáni vággyal kapcsolatos.

Hogy mi különbözteti meg a a tudás utáni vágyat a közönséges kíváncsiságtól az az, hogy mire irányul.

Hogy vajon a szomszédjuk dolgai után érdeklődnek amihez semmi közük vagy pedig az energiákról szeretnének megtudni valamit. A közönséges kíváncsiság gyengeség és ostobaság. Ha megpróbálnak gondolkodni akkor lesznek kérdéseik.