Az álmodás

A gyors szemmozgás az álmodás állapota, amely egy kommunikációs tevékenység a tudattalan elme és a tudatos elme közti fátylon át. E tevékenység jellege egyéni, az entitás energiaközponti (csakra) elzáródásainak, aktiváltságainak és kikristályosulásainak a függvénye.

Ha valaki az alsó három energiaközpontból kettőben elzáródott, akkor az álmodás abban lesz értékes a sarkosulási  folyamatnál, hogy elismétli aktuális katalizátorok vagy mélyen őrzött elzáródások részleteit. A felébredő elmének nyomravezető jeleket és lehetséges tippeket ad a változtatásokra, azaz elvezethet az akadálymentesítéshez. Ez a fajta álmodás azoknál is előfordul, akik messze kevesebb elzáródás mellett zöld színű szívcsakra aktiválódásban élnek. Pillanatnyi eltorlaszolódásuk tartalmán és érzelmi visszhangján érdemes eltűnődni. Amint egy entitás tudatosan kiválasztja a szakértő útját és ha minden energiacentruma (csakrája) egy minimális fokig kiegyensúlyozott megkezdi megnyitni az indigószín energiaközpontot (harmadik szem csakra)  akkor az álmodás a polarizáció leghatékonyabb eszközévé válik. Mialatt a tudatos elme pihen a szakértő segítségül hívhatja a mágikus személyiséget, amely a felsőbb én megfelelője, amikor az alvó tudatállapotba belép.

Az entitás tudatalattija felelős az álom forgatókönyvének megírásáért. Általánosságban csak egy gyakorlott és fegyelmezett megfigyelőnek lehetnek elfogadhatóan jó emlékei az álomról. A visszaemlékezett álmokban konkrét nyomravezető jeleket lehet felfedezni energiaközpont elzáródásokra, ezáltal csökkenthetők vagy megszüntethetőek a blokkok.

Álmodás közben híd képződik a tudat és a tudattalan között. Ebben az állapotban a test energiahálójában előforduló különféle torzulások, melyek az energiabeáramlások fogadásában bekövetkezett pontatlanságok miatt keletkeznek, begyógyulnak. A megfelelő mennyiségű álmodással elérkezik ezek gyógyulása. E lehetőség folyamatos hiánya súlyosan torzult entitásokat eredményezhet.